Hunyadiváros

2009-08-10

Katalinka – Terjék Blanka meséje

Korán reggel volt, amikor Kati álmosan forgolódott az ágyában. Ő egy 7 éves kislány.
– Jó reggelt, iskola! – szólt anya
– Csak még öt perc!
– Öltözés!
Kati kiszendergett az ágyból és lassan a mosdó tálhoz sétált.
– Gyerünk! – szólt ismét anya
Végre készen állt a kapuban!
– Busszal megyünk? – kérdezte Kati
– Nem!
– Hát akkor mivel?
– Gyalog!
– GYALOG???
– Igen, baj?
A leány forgatta a szemét, de anyukája nem sokat foglalkozott vele, mert kisöccsét Petit öltöztette.
Miközben sétáltak Petire rászállt egy katica, amit úgy vettek észre anyáék, hogy a fiú halkan kuncogott.
Hiszen csak két éves volt,
Kati átvette az ő kezébe és beszélt hozzá:
– Kedves kis katica, mit adhatok neked, mit tehetek érted? Bármit megadok, bármit megteszek!
Ezt meg is zenésítette.
Majd fölnyújtotta a kezét, hogy szálljon el a Katica, de visszaszállt Kati kezére.
– Megtarthatom? – kérdezte szelíd mosollyal
– Sietnünk kell! – kapta a választ
Kati becsúsztatta a zsebébe és ballagott tovább.
Az iskolában csak négy órája volt, amit még a katica is kibírhatott. A barátai kinevették, de nem
foglalkozott vele.
Haza ment, lepakolt, és elővette a bogarat. Szerencsétlen alig élt, de Kati megmentette.
Adott neki inni, és alvóhelyet is. Kiengedte a kertbe is, hogy biztosan jól érezze magát.
Majd eszébe jutott, hogy nevet is kéne adni neki. Legyen Katalinka.
Szép név, és az övére is hasonlít.
– Menjél leckét írni! – kiáltott ki a kertbe anyu
– Máris! – kapta a választ a lányától
Kati fölment leckét írni, addig betette Katalinkát a lélegzős cipősdobozába, amit kinevezett a rovar
tárolására.
– Kész – ordított boldogan a kislány
– Mi?
– A lecke!
– Jó, mehetsz játszani.
Kati lefutott a kertbe Katalinkához, újra együtt voltak. Egyszer csak fogta magát, és elszállt a katicabogár.
Kati nagyon sajnálta, de jobb neki a természetben, már majdnem kicsordult a könnye.
De nem… meggyőzte magát, hogy jó neki így is legalább egyszer megetette és játszott vele.
Hanem azért nem dobta ki az elemózsiát. Kitette az asztalra.
Csodák csodájára az estére visszatért.
Kati csak úgy ámult-bámult, szóval most már a magáénak tudhatja! Ez aztán a szerencse!
Katalinka és Kati boldogan éltek tovább, néha együtt, néha távol egymástól.
És ha nem így lenne, az én mesém is tovább tartott volna!

Terjék Blanka, 12 éves magyar lány, Luxemburgban német nyelvű iskolában tanul

Megosztás